Több, mint fél év kihagyás után, és még csak nem is koreai bejegyzéssel térünk vissza. Sőt, lehet, hogy vissza sem térünk, és ez csak egy kivételes alkalom…, de annyian kértetek tőlünk mongóliai útibeszámolót, hogy ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. És jóllehet nem kifejezetten koreai tartalom, egyrészről van benne bőven koreai vonatkozás, másrészről pedig azért juthattunk el egyáltalán Mongóliába, mert Szöulban élünk, szóval tulajdonképpen teljesen releváns.
Tekintettel arra, hogy egyáltalán nem volt térerőnk, hálózatunk, internetünk (se mobil, se wifi), se semmilyen módunk a modern technológia vívmányainak használatára gyakorlatilag az út 90%-ában, visszatértünk a klasszikus megoldáshoz, és kézzel!, tollal!, füzetbe! jegyeztük fel az élményeinket. Könnyű lett volna ezt csak befotózni, de inkább megkímélnénk mindenkit az időnként sivatagi göröngyökön zötykölődve, máskor műanyag kisszéken kuporogva született macskakaparásunktól, így átvezetjük ide a bejegyzéseket – szükség esetén némi magyarázattal kiegészítve.
A Napló.
1. nap (érkezés Ulánbátorba)
- Falusias utcák.
- Ronda szoci épületek.
- Nagy, térkövezett főtér.
- Néhány üvegtorony.
- Vacsora a NAMA helyi gyorsétteremben.
- Csupa ütött-kopott kettes Toyota Prius – későbbi kiegészítés: egész sok még a Góbiban is.
- Bye Revolut – Donát egyik nagy rémálma valósággá válik, amikor megpróbálunk egy szabad szemmel egész jól látható összeget levenni a bankkártyánkról, amitől kikészül az ATM, és se pénzt nem ad, se a kártyát vissza. Természetesen vasárnap késő este ezzel nehéz bármit kezdeni, hiába szalad össze a ház teljes népe és próbál az embernek segíteni. Hétköznapon, munkaidőben kellene ide, vagy másik bankfiókba bemenni, de a hétköznapokat a Góbi-sivatagban töltjük, ahol nincs ilyesmi, a következő hétvégén pedig utazunk haza. Beletörődünk, szerencsére még 2db további bankkártya van nálunk.
2. nap (indulás a Góbi-sivatagba)
- A csapat: Eusok, az idegenvezető, huszonéves mongol fiatalember; egy hallgatag idősebb mongol úr, a sofőr; egy 2. hallgatag idősebb mongol úr, mert az eredeti sofőrünk előző este hegesztés közben szemsérülést szenvedett, és fáj neki; Luis, a negyvenes spanyol világjáró; és mi ketten.
- Tehenek, lovak, birkák, kecskék, tevék. „Five star animals” túravezetőnk szerint. Donát szerint inkább a kecske maga a five-star animal, szerinte ugyanis öt kiemelkedő értéke van: finom a húsa, még finomabb a teje (és ebből következően tejtermékei), vicces (értsd mindig hülye fejet vág és felmegy dolgokra), igénytelen, és hülye hangja van (mintha egy ember utánozná egy kecske hangját, ahogy azt mondja „mee”).
- Húsleves és tészta – ez az első étkezésünk, meglepően jó, kínaias ízesítésű leves és mongol spagetti, a helyiek lehetetlenül piros ketchuppal ízesítik.
- Milk tea – itt zöldteából készül és nagyon híg, szerintünk kevésbé finom, mint a dél-kelet-ázsiai tejes teák, amiket eddig megismertünk (és amikkel azóta Donát otthon kísérletezik).
- Göröngyös utak – hát, ha ekkor lett volna sejtésünk az út további részéről, ezt nem írtuk volna fel első nap, amikor ugyan kátyús, töredezett, keskeny, padka nélküli, de aszfaltozott utakon gurultunk egész nap.
- Rengeteg koreai – tényleg. Meglepődtünk, mert eddig csak a luxusresortokba járó koreai turistacsoportokat ismertük, de mint kiderült, jurtaszállásokra járó koreai turistacsoportok is léteznek, nem is kevés.
- Villámlás – ez azért említésre méltó, mert szó szerint a semmi közepén szálltunk meg első éjjel, közel s távol se egy fa, se egy domborzat, se semmilyen tereptárgy vagy fényszennyezés nem volt, így elég látványos volt a villámlás – és egyébként önagában a csillagos ég is, ez valamiért nem került ide.
- Az első ger camp – azaz jurtatábor. Mint kiderült, a mongol jurtát gernek hívják, a nomádok ilyenekben laknak a mai napig, illetve a vállalkozó kedvű turisták is a sivatagi túrájuk során. A felszerelés minimális, 2-6 ágy, esetleg egy kályha, néha kisszékek, elvétve egy belógatott elosztó, esetleg egy vizespalackból tölthető kis mosdó. Nagyon lószagú, így az első ilyen éjjel után az ember minden cucca is óhatatlanul lószagúvá lesz. Hátránya az alacsony bejárati ajtó, amit a sokadik napra sem sikerült megszokni, így sűrű káromkodásoktól kísérve közlekedtünk rajta ki-be.
- Megfelelő a felkészültségünk – a WC papír, nedves törlőkendő, zseb- és fejlámba egyike sem bizonyult feleslegesnek, valójában így együtt alkották a sátraktól jó érzéssel néhányszáz méterre elhelyezett pottyantósba járáshoz szükséges alapcsomagot.
3. nap (Góbi-sivatag)
- Gyönyörű volt a csillagos ég – ezek szerint mégis lejegyeztük ezt is!
- Tejes teával felöntött vacsoramaradék (kecskehúsos batyu) – nem kis megdöbbenésünkre sofőrünk ezt reggelizte.
- Autót betolni – „Nekünk miért nincs bikázónk?”, merült fel jogosan a kérdés, mikor az első sivatagi reggelen a három fiú teljes testi erejét bevetve próbálta indulásra bírni a járgányt, majd néhány próbálkozás után az egyik szomszéd kisbuszból kölcsönadtak egy kis kütyüt, amit az akksira kötve pöccre beindult az autó. Választ nem kaptunk.
- ’Korean fashion’ – túravezetőnknek ez volt a válasza arra, hogy a koreai turistákon látható színes poncsók vajon honnan valók – ekkor még titokban reménykedtünk benne, hogy helyi kézműves termékek. Idővel rájöttünk, hogy a koreai utazók óriási bőröndjeikben számos ruhaszettel készültek a különböző fotólehetőségekhez, ezen kívül kamerákkal, kalapokkal, székekkel és asztalokkal, hajsütőkkel és -csavarókkal, és még sorolhatnánk. A mi kis csapatunk egy-egy kis hátizsákkal volt, mongol kísérőink pedig a leggazdaságosabban, egy öltözékben hozták le a 6 napot.
- Mongol Indiana Jones – az útbaejtett múzeumban szó esett Roy Chapman Andrews amerikai felfedezőről, aki a 20. század elején Mongóliában különböző expedíciókban vett részt és kiásta pl. az első dínótojás fosszíliát, elméletileg róla mintázták Indiana Jones karakterét.
- Nagykarú dínó – ilyet csak ott találtak egyedül a világon. Mi láttuk, bibíí.
- Birkahúsos batyus tejestea-leves :O, és birhahúsos (és -faggyas) tésztaleves :( - ez az ebéd nem örvendett akkora népszerűségnek.
- Kőszáli kecske x2 – állítólag nagyon ritka, mi szerencsénkre kettőt is láttunk, indokolatlan helyeken értelmetlenül álldogálva. Ezen a ponton a sokszor magunkkal cipelt, eddig ritkán használt távcső is nagyon jól jött.
- Mormota, mongol keselyű x sok.
- Nagyon szép zöld, nagyon szép sziklák.
- Éhes – hát igen, Bogi háromóránkénti kajaigényéhez nem teljesen igazodott a program, néha 11kor ebédeltünk és este 9-kor vacsoráztunk, máskor délután 3 órai ebédet követően 6-kor már vacsora volt. Azt hiszem, ez a nap az előbbi eset lehetett.
- Szörnyű WC-k – láttunk már egyet s mást, de itt az útszéli „pihenőknél” kialakított „WC-k” sok korábbi élményt alulmúltak. Többnyire egy mélységes mély gödör két szélére fektetett korhadozó deszka képezte, amit penetráns szag és legyek milliói lengtek körül, mindez 38 fokban… de errefelé legalább még volt WC-nek nevezhető valami, mint olyan. Erről majd később.
- Focizó mongol gyerekek – este a ger táborokba érkezve sokszor megfigyelhettünk a helyi családok esti idilljét; itt a sátrak között gyerkőcök szaladgáltak, fociztak, bicikliztek, amíg az idősebbek a vacsoránkat készítették.
- Nincs zuhany – az első hely, ahol egyáltalán nem volt fürdési lehetőség, de ezzel legalább számoltunk. (Bogi fürdési mérlege: eddig 3-ból egyszer sikerült érdemben zuhanyozni.)
- Este népzene fura kéthúros hegedűn és gitáron – itt az egyik sátorban egy nagyon hangulatos ’kocsmát’ alakítottak ki, mellette pedig egy nagy olasz csoport mulatozott, akiknek valamiféle folklór műsort hoztak, amibe volt szerencsénk belecsöppenni. Szavakkal nehezen kifejezhető élmény volt a csillagos ég alatt fagyoskodva hallgatni a földöntúli dallamokat.
4. nap (Góbi-sivatag)
- Reggeli a gerben – ez volt az első – és végül az egyetlen – szállás, ahol a hálósátrunkban tálalták fel a reggelit.
- Ajándékot adtunk és kaptunk – előzetes olvasmányaink alapján vittünk magunkkal apróságokat arra az esetre, ha nomád családoknál szállnánk meg. Valójában a legtöbb hely határeset volt, családok által működtetett kis táborhely. Itt adtunk a focizó gyerekeknek tollakat, füzeteket, cukrot. Mi pedig kaptunk a házigazda bácsitól tevés képeslapot.
- A ger-kocsmában reggel normális, géppel főzött kávét ittunk! A latte egy kicsit kecskeízű volt.
- Nagy séta egy csodás völgyben, tevefotózással egybekötve.
- Korai érkezés a következő táborhelyre, csirkés (!!!) curry ebéd. (A koreaiak itt is ramyeont esznek. Mindenhol ramyeont esznek.)
- Pihenés a táborban, nagy beszélgetések Luissal, egy kis homokvihar.
- Tevegelés – kakis tevéken, akiknek át van szúrva az orra :(
- Sörözés a ger előtt, kezdetleges „beszélgetés” a sofőrünkkel google fordító segítségével.
- Vacsora – birkahús rizzsel. Eleinte gyakran kérdezgettük, hogy éppen milyen húst eszünk, aztán a válasz szinte mindig „mutton” volt, vagyis felnőtt birka húsa. Ebédre és vacsorára, sülve, főve, rizzsel, minimális zöldséggel, tésztával. Esetleg levesben, batyuban.
- Dűnemászás – 200-300 méteres homokdűnék alakultak ki a sivatag és a hegyek határánál, amelyeket jó ötletnek tűnt megmászni. Elárulom annak, aki nem tudná: baromi nehéz felmászni egy homokdűnére, mert egyet lépsz felfelé, és kétlépésnyit visszacsúszol a lábad alól kipergő homokban. Hát, mi nem tudtuk. Felmásztunk, de küzdelmes volt. Nagyon.
- Fent már szép a kilátás. Leszaladni róla pedig a LEGJOBB (by Donát).
5. nap (Góbi-sivatag)
- Reggelink kása, virsli, tojás, kenyér, a koreaiaknak algaleves rizzsel.
- 300+ km :(, földúton :((. – Igen, errefelé az aszfaltozott út intézménye teljesen megszűnt, a homokban kijárt keréknyomokon közlekedünk egész nap. Néha még ilyen sincs, órákig megyünk, zötykölődünk egy irányba. Többször rákérdeztünk, honnan tudják merre van az arra. A válasz mindig ez volt: „a sofőr 20 éve ezt csinálja”. De erősködtünk sokszor, hogy mégis..? Se egy térkép, se egy GPS, se egy út, se egy tábla, de még csak egy jellegzetes tereptárgy sem segítette a tájékozódást sehol. De odataláltunk, mindig.
- Flaming Cliffs – Itt találtak egy csomó dínómaradékot. Ebből valamennyi megtekinthető a sziklák mellett kialakított múzeumban, pl. egy dínófej egy sarokba tett széken… A táj marsbéli, vörös sziklák és kórók.
- Vettünk teve- és birkagyapjúból készült teve- és ger alakú hűtőmágnest.
- Bogi próbál a sivatagban elrejtőzni pisilni – ez viszonylag lehetetlen küldetés. Megálláskor a fiúk a négy égtáj felé mennek 15 métert és elintézik, Bogi túrázik 1 km-t, hogy legalább derékig egy dűne takarásába kerüljön.
- Végtelen autózás.
- Göröngyös utakon 20km/h, göröngytelenen 90km/h. (Utóbbihoz pár napja nincs szerencsénk.)
- Ongi monastery – egy elhagyatott és lepusztult buddhista templomokból és egyéb épületekből álló terület. Nagyon nyomasztó a hangulat, egyrészt a rossz idő miatt, másrészt mert olyan, mint egy temető. A 17. században alapított kolostorban fénykorában úgy ezer szerzetes élt, akiket aztán a 20. század első felében, a mongol kommunizmus idején elüldöztek, bebörtönöztek, lemészároltak.
- Eddigi legpuritánabb szállásunk, elképesztően finom ételekkel: stir-fry birka, krumpli, házi joghurt.
- Szakadó eső – a Góbiban meglehetősen ritka, így tulajdonképpen szerencsések voltunk. Szakadó esőben szaladtunk a zuhanyozóba, WC-be, közben a sátrunkba bemenekültek a békák, akiknek aztán hallgattuk az ugrálását a linóleumon és megfigyelhettük, ahogy módszeresen megeszik a bentlévő rovarokat.
6. nap (Góbi-sivatag -> Karakorum)
- Egész éjjel esett -> útiterv-változás. Két lehetőség: 1. Karakorum, 2. eredeti útiterv, de akkor biztosan beleragadunk a sárba. -> Karakorumba mentünk.
- Szakadó esőben autózás a trutymóban órákon át, csigalassúsággal.
- Megállunk – „piros cső, a két végén lyukakkal” – ez esett le az autóról. Sofőrünk egy óráig az autó alatt fekve bütyköl, majd továbbindulunk. Sikerült megjavítani?, kérdezzük. „Nem”, jön a válasz. Valami a terepváltóval történt, 4x4-ben megyünk tovább, még sokkal lassabban, mint eddig. „Bízzunk benne, hogy jönni fog egy ’purgon’ (értsd furgon, vagyis UAZ), akinél lesz megfelelő alkatrész.” Bíztunk.
- Útközben belebotlottunk egy helyi Naadam-fesztiválba, ez egy helyi sportesemény tulajdonképpen, szerintünk egy falunap-jellegű történés a puszta közepén. A félig szétesett autóval utánaszáguldottunk a lóversenynek, ettünk birkahúsos batyut, és szerencsére az egybegyűltek közt találtunk UAZ-t is megfelelő alkatrésszel, így happy end.
- Délutánra csillapodott az eső.
- Kiértünk a Góbiból – gyönyörű a táj, zöld füves, érintetlen hegyek, állatok – jak az újfajta táj újfajta állata, elvétve egy-egy ger.
- Mire Karakorumba érkeztünk, a fő látványosságnak számító templom már zárva volt.
- Utolsó szállásunk fullos – mégiscsak egy volt főváros, mondá vezetőnk. Dzsingisz kánnak köszönhetően tehát volt melegvizes zuhany, vízöblítéses WC, sőt Wifi is - bár ez nem működött, a belógatott elosztóba dugott lötyögő töltő pedig csak úgy funkcionált, ha kitámasztottuk kakaós tejjel – Luis szerencsére fel volt készülve ez utóbbival.
- Vacsoránk mongol gulyás – bár gulyásnak nem neveznénk, nem volt rossz.
7. nap (Karakorum -> Ulánbátor)
- Reggelink a már szokásosnak mondható menü: pirítós, tojás, kolbász, zöldség, gofrival és koreai Maxim instant kávéval kiegészítve, melyet sofőrünk kettesével fogyaszt.
- Megnéztük a templomot, ami nagyon hasonlított a kínai templomokra, rengeteg szobával, textíliával, falfestménnyel. Fiatal szerzetesek fura kalapban, tubát fújva gyülekeztek imára.
- Ettünk közepes minőségű, de nagyon olcsó fagyit, aminek nem volt kecskeíze.
- A helyi múzeumban folytattuk, ahol Mr. Történelemről-csak-objektíven vezetőnk elmesélte egy órában, hogy miért minden a mongoloktól származik, és hogy mely népek gonoszak. Alig zavaros és unalmas.
- A parkolóban vezetőnk vett egy autó csomagtartójából airagot (értsd birkabőrben fermentált lótejet, értsd kumiszt), Donát többnapi kérlelésének eleget téve.
- Ebédünket egy mongol gyorsétteremben költöttük el, stir-fry birka, airag – ami nagyon szénsavas, szökőkutszerűen bugyog ki az üvegből vagy 2dl álltában. Erős, élesztős illata és íze volt, + joghurt + túró + aludt tej… Vezetőnk utólag tette hozzá, hogy „ettől nagyon gyorsan WC-re kell menni”.
- Innen indultunk már egyesen Ulánbátorba, végtelen órákon át araszolva a dugóban.
- Este elfoglaltuk a szállásunkat egy belvárosi földútról nyíló viskóban, majd annyi kérésem volt, hogy valami nyugati láncban vacsorázzunk. Így lett Pizza Hut a vacsora, kólával. Birkát, kecskét ekkor látni sem akartunk. (Én azóta sem.)
8.nap (Ulánbátor)
- Utolsó délelőttünket némi városnézéssel, gyapjú és kasmír szuvenírek nézegetésével, vásárolgatásával töltöttük, majd élményekkel tele, de hazatérésre készen indultunk a repülőtérre.
- Transzfert a szállásadónál foglaltunk, mindössze át kellett mennünk a földút túloldalára, benyitni egy kapun, elsétálni néhány ger és roncsautó alatt ugató kutya között, majd szállásadónk az egyik gerből előcsalogatott egy bácsit, aki az első ott álló Priusba betessékelt minket, lezötyögött a földúton, és már száguldottunk is a Dzsingisz Kán reptér felé.
-B