Mivel a csuszok extrahosszú hétvégéjén nem hagytuk el az országot, igencsak erős volt a késztetés, hogy a következő adandó alkalmat mindenképpen kihasználjuk. Beizzítottuk hát a repjegykereső oldal „Utazz bárhová” opcióját, matekoztunk egy kicsit az árral, az utazási idővel, a célhelyszín időjárásával, és a rendelkezésre álló idővel, és mindezek szűk keresztmetszetébe végül Sanghaj esett.

Ódzkodtunk kicsit, hiszen Kínába nem olyan régen még egyáltalán nem lehetett beutazni, kevés információ és még kevesebb első kézből származó tapasztalat állt rendelkezésünkre, és valójában egyikünk top 10-es listáján sem szerepelt nem csak Sanghaj, de úgy egyáltalán az ország sem. Csak hát, ha már ilyen közel van… és azért azt már nyáron, a pekingi átszállással színesített haza- és visszautunkon megtapasztalhattuk, hogy ott sem esznek embert, sőt.

Minimális kutatómunkát követően nekiindultunk hát a totális ismeretlennek, és milyen jól tettük! Teljes mértékben, és váratlan módon lenyűgözött minket az egész. A maga kb. 25 milliós lakosságával Kína és a világ egyik (bizonyos szempontok szerint „a”) legnagyobb városa, mégsem nyomja össze, fojtja meg az embert. Rendezett, jól kitalált, tiszta, csendes (valamilyen érthetetlen okból alig vannak autók, azok is mind elektromosak), multikulti, színes, érdekes… és a történelem során itt megforduló sok külföldi hatására telis-tele van nyugatias stílusú épületekkel, utcákkal, negyedekkel, éttermekkel, kávézókkal. Ez pedig egy évnyi Korea után olyan élményt nyújt, amit nehéz szavakba önteni. A szép épületek, esztétikus építészeti megoldások, barátságos utcák, kuckózós helyek ugyanis nem a legfőbb jellemzői jelenlegi otthonunknak. Itt a városokban főleg szedett-vedett, szürke, beton-üveg kockadzsungel van, a „menőbb” környékeken esetleg modern minimalizmus, indusztriális stílus, műtősfénnyel kivilágított hodályok, vakolatlan falak a jellemzőek. Így ősszel pedig különösen tudnak hiányozni a nagy fákkal szegélyezett utcák, az ezek mentén sorakozó barátságos téglaházak, a macskaköves sikátorok és terek, a bentről kiszűrődő, hívogató meleg fény… amikről főleg európai városok jutnak az eszünkbe. És elég volt ehhez az érzéshez mindössze alig több, mint 2 órát utazni!

Persze modern épületekből, felhőkarcolókból sem volt hiány, amiktől talán először éreztem magam igazán egy világvárosban. És nem mellesleg, ezek látszólag okosabban, tudatosabban épültek, mint Koreában: itt csak végtelen mennyiségű, nagyon hasonló, jellegtelen toronyház van, míg Sanghaj központjában kialakítottak egy elég sajátos képet mutató „skyline”-t.

Amint pedig mindezt magunk mögött hagytuk, egyből ténylegesen Ázsiában találtuk magunkat: egymást érték a pagodák, templomok, hagyományos stílusú épületek, vagy éppen a délkelet-ázsiai hangulatot idéző vízparti házikók. 

Az élményt még tovább fokozták a színes, illatos, ízletes ételek, amik ráadásul olcsóbbak voltak, mint akár Magyarországon, akár Koreában.

Az internet (értsd, főként útvonaltervező és fordítóprogram) nélküli közlekedéssel és tájékozódással is teljesen jól boldogultunk, bár ebben a latinbetűs kiírásoknak nem kis szerepe volt. Az egyetlen minimális nehézségünk a fizetéssel akadt, pedig erre azért igyekeztünk felkészülni, mégis értek meglepetések. A nyugati szolgáltatók bankkártyáit ugyanis szinte egyáltalán nem lehet használni, marad a Wechat és az Alipay alkalmazás – amikhez viszont internet kell, ami szintén trükkös – vagy a készpénz. Gyakorlatilag majdnem minden egyes alkalommal valamilyen más módon fizettünk, mert az alkalmazásoknál is vagy az eladó kreál egy QR kódot és azt kell beolvasni, vagy ő olvassa le a QR kódot a telefonról… ám egy alkalommal még ezekkel is kudarcot vallottunk, így majdnem grátisz teáztunk, de végül elzarándokoltunk a legközelebbi ATM-ig, és készpénzben leróttuk tartozásunkat.

Nyilván néhány napból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, illetve abban is biztosak vagyunk, hogy Kínának ezer arca van, és azok közül nem ez a legjellemzőbb. De azt kijelentketjük, hogy Sanghaj nagyon tetszett mindkettőnknek, rengeteg volt az élmény és a rácsodálkozás, így bátran ajánlanánk ismerőseinknek. Mi pedig eggyel nagyobb érdeklődéssel fogunk fordulni mostantól Kína többi városa felé.

 -B