Eléggé eltűntünk az utóbbi időben, de meg tudjuk magyarázni. Tényleg.

Sajnos az egyik ok részben az, amit sokan már a blogolás ötletének megszületésekor előrevetítettek: a lelkesedés elvesztése. Ez persze így önmagában nem teljesen igaz, inkább csak úgy fogalmaznék, hogy kezdünk egyre otthonosabbak lenni itt, és ezáltal egyszerűen egyre kevesebb dolgon kapjuk fel a fejünket; egyre ritkábban ér minket olyan élmény vagy inger, amiről úgy érezzük, hogy feltétlenül be kell számolni róla; sok dolog ami elsőre különlegesnek tűnt, ma már szinte hétköznapi.

A másik fő ok az, hogy végre végre végre elkezdett tavaszodni, a legváratlanabb helyeken is piros és rózsaszín és pink és lila és fehér és sárga virágok vannak és zsenge zöld levelek, sokáig világos van, és a hőmérséklet egyre gyakrabban megy 20 fok fölé – vagyis egyre többet mozdulunk ki a lakásból. Így az élményanyag csak gyűlik, a feldolgozására szánható idő viszont kevesebb.

Ezeket remélhetőleg idővel sikerül ellensúlyozni, viszont van egy harmadik, teljesen objektív mentségünk is, nevezetesen, hogy először utaztunk el hosszabb időre, ráadásul országon kívül. Ez pedig a nettó utazással töltött időn kívül egyrészről előkészületeket is igényelt, másrészről pedig még mindig pihenjük kifele. Kárpótlásul viszont feltöltünk ide nagyjából 52363467 fotót a kalandokról!

B.