Eljött az új év Ázsiában is, furcsa módon néhol a macska, itt Koreában a nyúl éve. A világnak ezen a részén a holdújév az egyik legnagyobb ünnep, idén itt négy napos hosszú hétvégén át tartott, ebben az időszakban pedig az egyébként is meglehetősen olcsó paloták ingyenesen látogathatóak voltak.

Mivel ebből az alkalomból nagyjából a teljes népesség felkerekedik, hogy a félsziget másik végében lakó nagymamánál megegye végre az ünnepi menüt, a főváros máskor zsúfoltabb látványosságai környékén is alig lézengett néhány környékbeli turista.

Az ingyenes látogatás mellett a helyszínek többségén hagyományőrző játékokat, műsorokat is megnézhetett aki mégis erre járt, mi pedig úgy döntöttünk, arra fogunk. Két nap két helyszínen is sikerült elkapnunk a matinét. Első alkalommal a korábbi elnöki rezidencia (Blue House) udvarán néztünk végig egy leginkább doboló-táncoló-éneklő, archaikus ruhákba (és tigrisjelmezbe) öltözött mutatványosok-előadta műsort. Megfigyeltük, hogy minden jelenetet láthattunk korábban az egyik főút mellett elhelyezett lámpások formájában, a tigrisidomártól kezdve a tornászokig. Volt egy kis vásári mutatványos jellege az egésznek, így nehezen ismerem be, de nagyon jól szórakoztam rajta. Az átvezető és egyéb szövegekből sokat nem értettünk, de ez a fajta produkció – úgy tűnik – szavak nélkül is jól működik. Nem lenne egyszerű kiválasztani, hogy a délután fénypontja a körülbelül háromméteres zászlórúddal helikopterező úr, vagy a minden előzetes jel nélkül egyszer csak háttérzenéstől dalra fakadó koferanszié volt-e.

Ha már így alakult, a Blue Houset is megnéztük, innen a jelenlegi elnök költöztette át a hivatalát egy ronda panelházba (nem vicc!), a korábbi rezidenciát pedig megnyitották, bárki megnézheti, akit érdekel az ilyesmi. Röviden: az udvar és a külső környezet lenyűgöző, a belsőépítészethez értők pedig a beltérben is biztosan sok érdekes részletet megfigyelhetnek (én nem értek a belsőépítészethez).

Másnap egy skanzen-szerű helyre mentünk, itt népzeneinek mondott produkciót, hagyományőrző kézműves foglalkozásokat és egyéb játékokat ígért az internet. A Szöul minden részéről idehozott és újraépített hagyományos koreai házikók bemutatják, hogyan éltek a társadalom különböző rétegei nagyjából a tizenkilencedik század második felében a városban, ami önmagában is nagyon érdekes, jó lenne tudni, hogy mennyi maradt meg ebből a stílusból 2023-ra. A tévésorozatok alapján nem sok.

Az előadás aznap is izgalmas fordulatokat vett, az egyik pillanatban még keserves hangon népdalokat rikoltozó, népviseletbe öltözött asszonyok előbb rizsből készült édességet kezdtek árulni a közönségnek, a hab a tortán viszont a finálé tíz-tizenöt perces K-pop előadása volt. Népviseletben, tánckoreográfiával. Nem tőlem hallottátok, de ez is meglepően szórakoztató volt.

Ha már ünnep és ünnepi menü, megfőztük a hagyományos holdújévi levest, a tteokgukot. Ez egy marhacsontból készült alaplében megfőzött rizskorongokból álló étel, ízlés szerint egy kis hínárral, algalappal elkeverve. Mivel nálunk az utóbbinak nem kifejezett híve mindenki, feltétnek főtt tojást és csírákat tettünk rá. Az alaplét és a tteokot (ez a rizskorong) a boltok ilyenkor (és persze máskor is) készen árulják, igazából csak össze kell főzni, illetve érdemes kicsit megfűszerezni is, egyébként nem lenne sok íze. Az eredmény egész fotogén, egész jó leves, csak tteok helyett lenne benne csigatészta...