Már két hete élünk itt Szöulban, elmondható tehát, hogy komoly szakértelemmel bírunk ebben a témában is. A következőkben ezért részletekbe menően ismertetem a koreai gasztrokulturát.

Koreában az emberek négy dolgot esznek. Rizst, kimchit, levest, és valami főételt. Utóbbival kapcsolatban szintén gyakran előfordul, hogy rizs, de esetenként különféle húsokkal is lehet találkozni.

Az étkezési szokások az európaitól némileg eltérnek, a különböző Koreába vándoroltaktól származó infókat gyűjtő oldalak tanúsága szerint a helyiek reggelire, ebédre, vacsorára, tízóraira, nasinak, és minden egyéb alkalommal nagyjából a fentiek szerint esznek valami levest rizzsel, kimchivel és egyéb savanyúságokkal.

Első kézből nem sokat tudunk erről mondani (nem költöztünk be egy helyi család pincéjébe), ugyanakkor bevásárlásaink során komoly fejvakarást tud eredményezni, ha valami hazaihoz hasonló reggelinek, vacsorának való ételt próbálnánk lőni magunknak, így egyáltalán nem kizárt, hogy van alapja ezeknek a találgatásoknak. A következő néhány év reggeleit amerikai stílusú, cukros müzliken, és leginkább cukkinire hajazó zöldtökkel összesütött tojásrántottán kell majd kihúznunk.

Ebédidőben viszont igyekszünk felmérni a fent említett négy összetevő különféle variációiból összeállított, helyben szokásos menüket.

Ezek közül kiemelendő a bloggal nem teljesen véletlenül azonos elnevezésű bibimbap, ez tükörfordításban nagyjából kevert rizst jelent, a név pedig igen beszédes. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a rizst mindenféle zöldséggel, zöldségcsírával, bizonyos verziókban hússal a tetején gyönyörűen feltálalják, a kedves vendég pedig fogja a pálcikáit és módszeresen összekutyulja.

Ha nem bibimbapot rendelünk, a kutyulandó alkatrészeket külön tálalják, de tényleg minden fogáshoz szolgálnak fel millióféle zöldséget, szószt, hínárt változatos formában és halmazállapotban, és persze rizst külön kis tálban, fedővel, hogy ne hűljön ki. A kategória királya a már korábban is emlegetett kimchi, de a helyi konyha lelke – kiterjedt empirikus kutatásaim alapján – a gochujang. Ez a senemsós-senemédes paprikapaszta itt A Fűszer, enélkül bármilyen étel elképzelhetetlen. Nagy szerencse, hogy ez a szósz tényleg baromi jó, mert mindent ezzel ízesítenek, így az ételek elsőre kicsit egysíkúnak tűnnek, ellenben minden egyformán jó ízű.

Aki szereti a jó söröket, és Koreába hozza az élet, annak jó hírem van: a helyi márkák (Terra, Cass) rettenetesek, de minden kisboltban kapható néhány teljesen jó import cucc (Pilsner, Kozel, Guinness, stb.). Ezek körülbelül egységáron, ráadásul a helyi szörnyűségeknél alig drágábban elérhetők. A kisüzemi főzdékkel egyelőre nincs tapasztalatom, de ez az irány hosszú évek óta öncélú kreténség világszerte.

Igazán jó kávét egyelőre nem találtunk, bár igazság szerint célirányosan nem is kerestük, állítólag nem lehetetlen feladat. A boltokban mindenesetre leginkább instant verziókat árulnak különféle csomagolásban, amivel egyelőre igyekszünk barátkozni.

Ha már instant, errefelé is népszerűek a szmekleves-vifon-féle tésztaételek (ramyun), ezek mindössze annyiban térnek el az otthon elterjedt változatoktól, hogy tényleg csípősek.

Az alap étkészlet itt a kanál és a pálcika, ezzel kell mindent megoldani, nagy ritkán villával is találkozhatunk, de nem ez a jellemző. Fel van tehát adva a lecke, de lehetetlen nem létezik.

Zárásképpen megnyugtatnék mindenkit, hogy éhen nem fogunk halni, az első ránézésre egysíkúnak tűnő helyi konyhában óriási a potenciál, ugyanakkor Szöul mégiscsak egy világváros: minden megtalálható benne, ha jó helyen keressük.

-D