A karácsony közeledtével el kellett kezdenünk gondolkodni, hogy mégis hogyan ünnepeljünk ilyen távol a családtól, ismerősöktől. A népesség valamivel több mint fele nem tartja magát vallásosnak, viszont így is szabad szemmel látható arányban vannak az ilyen-olyan keresztény irányzatokhoz tartozók, így a karácsonyt ünneplik az országban, az európai hagyományoktól viszont meglehetősen eltérő formában. Több online és offline forrásunk szerint is inkább kicsit lazább („nothing special”, „couples’ day”) itt az egész, nem látogatják végig a távolabbi rokonokat, legfeljebb beülnek valahová enni valamit szűk családdal, barátnővel, baráttal, barátokkal.

A város bizonyos pontjain azért látni óriási, giccses kivilágítással rogyásig aggatott karácsonyfákat, ahogy bizonyos épületek is olyan fényárban úsznak, hogy nem lepődnék meg, ha egy kevésbé figyelmes pilóta letenné az Airbust a főútra. A város más részein viszont alig látni nyomát a közelgő ünnepnek. A nemzetközies Itaewon környékén például elvétve találkozni csak valami visszafogottabb dekorral az üzletek, éttermek, kocsmák kirakataiban.

Idén tehát kényszerűségből a családlátogatás, a kerek egy héten át tartó evészet és a Reszkessetek, betörők negyvenkettedik ismétlésére bealvás helyett félig-meddig a helyi szokások szerint ünnepeltünk: itthon, kettesben. Igyekeztünk azért kicsit megidézni valami megszokott karácsonyi hangulatot, ezért a néhány igen érdekesre sikeredett teszt-mézeskalács után most megsütöttük élesben a tökéleteset. Helyben vásárolt sütőformákkal: mackó, nyuszi, elefánt és oroszlánfej-alakban. Ugyanabból a receptből dolgoztunk mindkét alkalommal, a különbséget mégis zongorázni lehetett, igen beszédes már teljesen külső szemlélőként is a tesztverzió utolsó elefántját összehasonlítani egy véletlenszerűen kiválasztott mostanival.

Túl vagyunk életünk első koreai halvásárlásán is. Kaptunk ugyan tippet halpiachoz, de ahhoz még kistacskónak érezve magunkat maradtunk a hipermarketnél, ez is kellően feladta a leckét. A különböző tengeri szörnyek neveit a Google Translate kamerájával próbáltunk angolra varázsolni, de azzal kellett szembesülnünk, hogy még ha bizalmat is szavazunk a kétes minőségű fordításnak, a halfajták angol nevének nagy részével továbbra sem lettünk sokkal okosabbak. Végül a különféle méretű polipkarok és óriási haldarabok közül egy kisebb polisztiroltálcán ízlésesen elhelyezett makréla-mozaikot választottunk. Jó döntés volt, legközelebb ennyivel is okosabbak leszünk (akkor már a halpiacon). Vettünk krumplit is (1 kiló, kb. 2000 Ft), amit kiutazásunk óta eddig összesen kettő alkalommal ettünk, annak egyik legkevésbé izgalmas, olajos gyorséttermi formájában. Az ünnepi menünek tehát fokhagymával sült makrélát készítettünk, főzés után hagymával lepirított burgonyával. Komoly gyakorlatunk egyikben sem volt, ehhez képest meglepően jól sikerült minden.

A koreaiak hagyományosan tortát esznek karácsonykor (boldog szülit, Krisztus!?), mi ezzel nem számoltunk, helyi ismerőseink azonban előző este ránk telefonáltak, hogy ők kaptak egyet a főbérlőtől, de házon kívül vannak. Ha tehát igényt tartunk rá, csak el kell sétálni érte. A szentnappal így egy kellemes egyórás sétával indult, szép, napos, de fagypont alatti hideg időben. Jót is tett, hogy kimozdultunk kicsit, mert a következő napokat jóformán a kanapé, a konyha és az étkezőasztal háromszögében töltöttük el.

Karácsonyfánk igazi barn find, egész pofás műfenyő, egy eleme viszont valószínűleg hiányzik, gyanúsan gyorsan ér véget a teteje (ún. kabrió-karácsonyfa). Első ránézésre akár kicsit bénának is tűnhet, de szerethető.

Itt van karácsony Kevin nélkül, de a folyamatos kertévés háttérzajt igyekeztünk Netflixen keresztül imitálni, lepörgött közben néhány karácsonyi klasszikus, az összes Shrek-mozifilm, és szóltak vállalható és vállalhatatlan karácsonyi lejátszási listák is.

Ezek közül kiemelném a Rudolph, the red-nosed reindeer fantasztikus magyar fordítását (aki nem hallgatja meg legalább a rap-részig, az annyit is ér), és a Zséda Szürke patását, hasonlóan színvonalas szöveggel. Ezeket annyiszor végigpörgettük („viccből”), hogy napokig tartó dallamtapadásunknak csak az vethetett volna véget, ha a Télapó még délelőtt felrakta volna azt a szarvasfejfedőt szerencsétlen állatra.

A nem csak háttérzajként berakott karácsonyi filmek közül a tavalyi és az idei év pozitív csalódásai, a magyar Nagykarácsony, és a Netflix váratlanul jól sikerült norvég sorozata, a Karácsonyi vihar említésre méltóak.

Nagyokat olvastunk (egymást és magunkat is megleptük jobbnál jobb könyvekkel), filmeztünk, élveztük a semmittevés ritka pillanatait, és elkezdtünk go-zni is (szintén a karácsonyfa termése).

Így telt hát el ez a szokatlan ünnep.

Boldog szülit, Jézus! (Csalunk, ez a kép már karácsony után készült, kedvencem az itteni szokások közül, hogy szenteste rakják csak bele a gyereket a jászolba, mivel csak akkor születik meg.)

D