A húsvéti négynapos hétvége akkor is jó apropó az utazásra, ha az ember addig néhány napja érkezett meg Vietnámból, ezért mi is megpörgettük ismét a a Skyscanner "Fedezz fel bármit"-rulettkerekét. Bíztunk benne, hogy szembejön valami opció, amire elég ez a négy nap, de nem megyünk tönkre bele. Így esett a választásunk Manilára. Miután megvettük a repjegyeket, számos útibeszámolóban elolvashattuk, hogy ennél rosszabb hely nincs ezen a bolygón, fusson tehát mindenki, akinek kedves az élete. Ambivalens érzésekkel indultunk hát útnak. 

A város bizonyos részei első ránézésre nem különösebben bizalomgerjesztőek, szerencsére a szállásunk is egy ilyen részen volt, így volt alkalma szépíteni az első benyomáson. Nem állítom persze, hogy nincsenek valóban életveszélyes részei Manilának (azt sem, hogy vannak ilyenek), de mi vagyunk az élő példa, hogy itt sem esznek mindenhol embert.

Végre az én gyomromat is kiütötte az ázsiai konyha? Igen. Megbántuk? Nem. Visszamennénk? Nem hiszem, hacsak valamelyik szigetre tovább nem utazunk.

D.