Az egyik olyan kihívás, amivel nap mint nap szembesülünk, az a bevásárlás. Azt gondolhatnánk, globalizálódó világunkból fakadóan a földgolyó különböző pontjain – de legalábbis a nagyvárosokban – beszerezhetők ugyanazok a termékek. Nos, az elmúlt napok megkérdőjelezték ezen elméletemet. Számos különböző helyen jártunk már az amerikai 7Eleven-től kezdve a „falusi kisbolt”-jellegű kis üzletekig, azonban a mindennapi étkezés megtervezése még mindig nem megy túl gördülékenyen az alapanyagok beszerzésének nehézségei miatt.

Ugyan kapható megpucolt(!) vörös- és fokhagyma, felszelt vagy felkockázott hús, főtt fürjtojás, és hosszú sorokban állnak a különböző instant tésztalevesek, egy egyszerű szendvics hozzávalóinak begyűjtése komoly kutatómunkát igényel. Kenyér vagy bármilyen pékáru a boltokban alig-alig kapható; ha igen, akkor is csak csomagolt, édeskés toastkenyérre számíthatunk. Szerencsére vannak különböző francia elnevezésű pékségek, ahol egy komplett meleg ebéd árából már vehetünk is egy 400 grammos friss, ropogós, teljeskiőrlésű kenyeret. Sajtból brie, camambert, mackó, és krém áll rendelkezésre, típusonként egyféle import márka, csillagászati áron. De! Meglepetésünkre, az IKEA-ban (igen,IKEA van; elveszett, Európából frissen érkezett külföldiek nagy örömére!) például vásárolható teljesen megfizethető, szeletelt, kemény sajt! Sonka pedig igazából jobb helyeken kétféle is van, úgyhogy még válogathatunk is. Szendvics három különböző bolt megjárásával tehát megoldva, zabkását pedig már úgyis ettünk eleget életünkben.

Persze nyilván nem ennyire drámai a helyzet, alapvetően minden beszerezhető, de tény, hogy sok utánajárást igényel, és sok termék esetében csak egy adott bolt játszik. Aztán ott van még a Coupang, az internetről rendelős-házhozszállítós vásárlás nonpluszultrája, ami mindenki elmondása szerint egyszerű, olcsó, és még fel is cipelik a lépcsőn a cuccost… és ahol minden IS kapható. Csakhogy! Amíg az ember nem rendelkezik helyi személyazonosító igazolvánnyal, aminek az átfutási ideje kb. 1 hónap, addig a termékek ezen végtelen tárháza nem elérhető (mint ahogy sok más internetes/telefonszámos regisztrációt igénylő egyéb szolgáltatás sem, de erről majd máskor). Így hát egyelőre marad a mindenféle kisboltok polcainak böngészése, ami egyébként – ha az ember éppen nem 30 ébren töltött óra után és a jetlaggel küszködve próbálja abszolválni a dolgot – egészen jó móka, és váratlan meglepetésekkel is jár. Ilyen például a gyönyörű, és érettségi szinttől függő árazású eper – igen, Koreában ilyentájt kezdődik az eperszezon! De nagy öröm a mindenféle formában elérhető mangó is (frissen, szárítva, fagyasztva, szörpben, stb.). A tengeri herkentyűk kedvelőinek mindenféle szószok, szárított finomságok, porok, friss halak, rákok, és polipok megszámlálhatatlan mennyiségben állnak rendelkezésre. A ramyun tésztalevesek pedig tényleg nagyon olcsók, sokfélék, és itt teljesen elfogadott, sőt talán elvárt is heti egy-két alkalommal ezt fogyasztani. Váratlan meglepetés volt továbbá a jó alaposan eldugott NoBrand elnevezésű bolt, ami nagyon jó minőségű saját termékeket kínál az ismert márkák árának töredékéért. Minden megoldható tehát, de kitartás, szemfülesség, és lehetőség szerint egy jó fordítóprogram szükséges hozzá.

-B