Egy hete érkeztünk meg Szöulba, négy bőrönddel, négy évre. Az akklimatizálódás mintha lassabban menne, mint az eddigi utazásaink során; talán a nagy távolság vagy a nyolc óra időeltolódás miatt, de az is lehet, hogy csak a tudat az oka, hogy most nem néhány napra jöttünk. Az első benyomások nagyon vegyesek. Néha szinte észre sem vesszük, hogy a világ túlsó felén vagyunk, az utcákon járva – ha a hangullal (koreai ábécével) írt feliratokat figyelmen kívül hagyjuk – a világ bármelyik nagyvárosában lehetnénk: dudáló autók, telefont nyomkodó gyalogosok, Starbucks minden sarkon. Még az időjárás is majdnem teljesen ugyanolyan, mint amilyenből elindultunk. Máskor viszont arcul csap a különbözőség: ha összesen három autó van egy kereszteződésben, akkor is lehetetlen forgalmi helyzetbe keveredve próbálnak tovább haladni. Maszkot visel mindenki, ha kell, ha nem, pedig az utcán már rég nem kötelező itt sem. Még a hegyen egyedül sétálgató néni, vagy a robogón ülő fiú is. (És nem a rossz levegő miatt – a mostanság fújó jeges szibériai szelek előnye, hogy megtisztítják a szmogtól a várost.) A bokáig érő pufidzsekik alól pedig mindenütt letaposott sarkú tornacipő, szőrös mamusz, vagy mindenféle bigyóval telerakott gumipapucs villan elő. Az ablakunkból látszik néhány felhőkarcoló a távolban, de ezek nem a modern üvegtornyok, régebben épülhettek, kissé „szoci” jellegűek. Mögöttük hegycsúcsok minden irányban. A környékünkön kisvárosi hangulatú meredek utcácskák vannak, tele kisboltokkal, idős nénik által üzemeltetett apró éttermekkel, kávézókkal, parkoló robogókkal az út szélén. A másik irányban egy sorompóval őrzött lakópark, ami éppen olyan panelházakkal van tele, mint a József Attila lakótelep Budapesten. És persze a nemrégiben sajnos túlságosan is híressé vált Itaewon városnegyed, ami nemzetközi éttermekkel, boltokkal, szórakozóhelyekkel, és – számunkra kissé érthetetlen módon – antik bútorokat, régiségeket árusító üzletekkel van tele. A sokmilliós lakosságot, egyelőre legalábbis, nem érzékeljük. Az első hét után az érzéseink tehát vegyesek, de Szöul mindenképpen egy élhető helynek tűnik.

-B